Akit érdekel a jazz, vagy éppen különböző határterületei, az az elmúlt 5-6 évben nagy valószínűséggel a brit, azon belül is a londoni színtér ütőerén tartotta az ujját. Ha nem, sosem késő, és ezt az állításomat mi sem támasztja alá jobban, mint a Sons Of Kemet új albuma, a ’Black To The Future’. A zenekar negyedik, talán legérettebb lemeze az idén hatvan éves, egykor többek között John Coltrane-t, Pharoah Sanderst, vagy éppen Gábor Szabót is kiadó, legendás Impulse Records gondozásában jelent meg.

Shabaka Hutchings szaxofonos a fent említett színtér egyik alappillére, aki saját zenekarai mellett (a Sons Of Kemet-en kívül ott van még a Shabaka and The Ancestors és a The Comet Is Coming is) többek között olyan zenészekkel játszott együtt, mint Mulatu Astatke, vagy a Sun Ra Orkestra – de közreműködött például a ’Black Focus’ című, alapműnek számító Yussef Kamaal lemezen is. Theon Cross tubással, Tom Skinner és Eddie Hick dobosokkal ők alkotják a Sons Of Kemet aktuális felállását.

A quartet három évvel a legutóbbi, ’Your Queen Is a Reptile’ című lemezük után érkezik új anyaggal, és folytatja, amit ott elkezdett: sajátságos, mással nehezen összetéveszthető jazz zenéjét kombinálja a feketék küzdelméről szóló, erősen társadalomkritikus szövegeivel, olyan közreműködők segítségével, mint Kojey Radical, Moor Mother, vagy a tavaly pazar nagylemezzel megjelenő Lianne La Havas.

A ’Black To The Future’ mesterien kombinálja az afro-amerikai társadalom történelmi örökségének keserűségét kultúrájának sokszínűségével. Shabakáék zenéje – de kiváltképp szóban forgó lemeze – varázslatos egyvelege az elkeseredett dühnek, frusztrációnak, szomorúságnak, és vidám tánczenének, az élet ünnepének. Latinos, vagy éppen karibi hatások, reggae futamok, könyörtelen freejazz, kérlelhetetlen, már-már profetikus szövegek jellemzik ezt a kiváló, és nagyon komoly, átgondolt anyagot.

A nyitó, ’Field Negus’-ban Joshua Idehen rögtön forradalmi képekkel indít („Molotov cocktails as my banner, skull and crossbones as my skin tone”), Shabaka zilált szaxofonjátéka kíséri. Később, a Hustle című klippes dalban Kojey Radical közreműködésével hallhatjuk a zenekar eddigi leghip-hopposabb formáját, ami habár single-ként kevésbé működött, az album egészébe remekül passzol, és újabb üde színfolt úgy a lemezen, mint a quartett palettáján. A Sons Of Kemetet nagyban inspirálták a George Floyd halálát követő események, az amerikai feketéket érő sorozatos rendőri túlkapások. Az albumot záró ’Black’ amellett, hogy a ’Field Negro’-val remekül keretbe zárja az anyagot, illetve kikacsint a lemez címére is, egy elkeseredett spoken word darab, tele a feketék minden bánatával.

A Sons Of Kemet a ’Black To The Future’-al egyszerre nyit teljesen új horizontok felé, hiszen a rapszerű verselős betétekkel megidézik Gil Scott-Heron örökségét, amíg a hangszereléssel, illetve a sokszínű, mesteri dalszerkezetekkel tovább bővítik azt, amit eddig a zenekarról gondoltunk. Ez a ’Black To The Future’ legnagyobb erénye: Shabaka és társai nem hagyják, hogy ez a rengeteg hatás széthulljon a kezeik között, éppen ellenkezőleg: a lemez végig izgalmas, változatos, de koherens tud maradni.

Verdikt: Minden modern jazz rajongónak kötelező. A ’Black To The Future’ egy remek kortárs jazzlemez, Shabaka Hutchings védjegy-szerű szaxofonjátékával, erős gondolatokkal, és kiváló dalokkal. 90 / 100

Kulcsdalok: Field Negus, Think Of Home, Let The Circle Be Unbroken, Black.

Antal Bálint