Medhane az az ember akar lenni, akivel ő maga is szívesen lógna együtt – Interjú

A brooklyni rapperrel spiritualitásról, költészetről, a gyökerek fontosságáról, első, Earl Sweatshirttel közös beatkészítős élményeiről, anyukájával való rendkívül szoros kapcsolatáról és mostani kedvenc zenéiről beszélgettünk Budapesten, a VOLT Lokálban tartott Akváriumos koncertje előtt.

Az alábbi beszélgetés Medhane első írásos interjúja 2 év kihagyás után, melyben a rapper 2020-ban kirobbant zaklatási ügyéről is részletesen beszél.


Mint Twitteren írtad, 6 nap alatt 6 országot jártatok be. Milyen a turné eddig? Nem túl fárasztó ez a rohanás?

Korábban nem éltem át ilyen gyors egymásutánban következő koncertezős napokat, szóval elég megterhelő, mégis nagyon hálás vagyok, hogy most Európában lehetek és végigjárhatom majdnem az összes országot. 

Hogy tetszik Budapest?

Szép város, korábban nem gondoltam volna, hogy egyszer itt leszek, nem is tudtam róla sokat. Van egy barátom, aki félig magyar, ő már belengette nekem, hogy milyen gyönyörű hely. 

Ő itt él, vagy az államokban?

Los Angelesben lakik, félig magyar, félig fekete. 

A művészeted kulcstémái az átélt traumáid és a mentális problémák, amelyeket korábban is érintettél már a dalaidban. Hogy érzed magad most, a pandémia után, egy háború alatt, ami Ukrajna területén dúl?

Azt nem mondanám, hogy klinikai depresszióban szenvednék, az elmúlt néhány hónapban pedig nem is voltam annyira magam alatt, de ezek az érzések nem tűnnek el csak úgy. Rengeteg frusztráló dolog zajlik épp a világban, épp ezért fontos dolgozni magunkon, hogy le tudjuk küzdeni a ránk zúduló negativitást. Újabban sok olvasással, edzéssel és spirituális gyakorlatokkal érem el és tartom fenn a mentális-és fizikai stabilitást. 

A spiritualitás szintén visszatérő témája a dalainak, van is két Affirmations című számod. Mondhatni, hogy a spiritualitás egy virális jelenség lett 2022-re, gondolok itt az ásványokat gyűjtő e-lányokra, akik könnyen lehet, hogy a horoszkópod alapján fognak stigmatizálni. Hol tudod elhelyezni magad spirituálisan ebben a miliőben?

A nagymamám – nyugodjék békében – muszlim volt, így sok muszlim értéket átvettem tőle. Újabban pedig elkezdtem felfedezni magamnak az afrikai spiritualitást, elkezdtem kutatni és dolgozni azon, hogy miképp lehetek jobb ember. Egyre többet tanulok az Ifá vallásról, aminek az egyik alapelve az úgynevezett Iwa-Pele értékrendszer: jó embernek lenni, morális “karakterrel” rendelkezni. Valahogy így gyakorlom a spiritualitást: az a személy akarok lenni, akivel én magam is szívesen lennék egy légtérben. 

Korábban sokszor reflektáltál az afrikai gyökeredire, a veled társított előadók pedig szintén előszeretettel beszélnek a múltról, az elődeikről és az őseikről. Abszolút érzem az úgynevezett “black consciousness” jelenlétét a művészetedben, hogy hatottak rád a Black Lives Matter tüntetések, esetleg megváltoztatták a hozzáállásod vagy a perspektívádat? 

A családom régóta jártas volt a témában. Emiatt úgy neveltek, hogy tudtam a történésekről, jóval a George Floyd és Breonna Taylor-gyilkosságok és a mozgalom elindulása előtt. Négyszer jártam Afrikában, a nagymamám és anyukám magukkal vittek Szenegálba. Bár nem vagyok szenegáli, éreztem egyfajta kötődést, amikor ott voltam. A gyökereinkhez való visszatérés rendkívül sokat segít: ha megtapasztalod, milyen az élet más országokban, sokat tudsz fejlődni, mint ember. Az európai turné is hasonló élményként hat. 

Korábban posztoltál egy verset az Instagramodra Countee Cullentől, akit az afroamerikai költészet egy fontos alakjának tartanak. Hogy jellemeznéd az afroamerikai költészettel való viszonyod?

Ezt a verset még egyetem elején olvastam, bekarikáztam a könyvben és kitettem, de egész eddig nem is ismertem, hogy ki a szerző. De természetesen sok afroamerikai író munkáját szeretem, Bob Kaufman Golden Sardine könyve nagy kedvencem, a költők közül pedig Gil Scott-Heronra és a többi nagy névre szintúgy felnézek. Magamat nem mondanám költőnek, de a hiphopot egyértelműen a költészet egy bizonyos formájának tartom, és rengeteg mindenben inspirál az olvasás. 

Ha már zene, te miképp definiálnád a műfajt, amit rajtad kívül olyan előadókkal társítanak, mint MIKE, Mavi, Navy Blue, Maxo és persze Earl Sweatshirt? Számtalan magazin és rajongó definiálta már a hiphop ezen leágazását például abstrakszt hiphopként – mit gondolsz, fontosak egyáltalán ezek a jelzők?

Csak simán hip hop. Vagy annak egy társműfaja: absztrakt, alternatív, érzelmes hip hop. Mental health hiphop, hogy úgy mondjam. (nevet) Ha belegondolsz, minden mc az érzéseiről beszél, csak másképp. Ott van Biggie, Prodigy a Mobb Deepből, Freddie Gibbs és sok trap előadó is, például Future. Ők mind arról rappelnek, hogy hogy vannak a maguk módján.

A hozzád és társaidhoz (Caleb Giles, Adé Hakim, Navy Blue, MIKE) köthető New York-i közeg megkerülhetetlennek látszik, de ezzel párhuzamosan ott egy másik, még nagyobb, a várost reprezentáló szcéna olyan előadókkal, mint Lil Tjay, Fivio Foreign és a 2020-ban elhunyt Pop Smoke. Mit gondolsz erről a hullámról? 

Szerintem zseniálisak, ha megnézed a Spotify kedveléseim, láthatod, hogy a New York-i előadók közül Fivio Foreign, Pop Smoke és Jay Critch mind ott vannak a like-ok közt. Jó lenne, ha a két “oldal” közt több kollab születne, valamiféle műfajötvözet, amiknek szerintem abszolút megvan a helyük. Szívesen hallanám Fiviót egy dobok nélküli loopon rappelni például. 

A rappelés mellett producerként is munkálkodsz, legtöbbször pedig te magad is dobok nélküli, sample-központú alapokra szövegelsz. Nem volt nehéz beletanulni ebbe? 

Mostanában keveset producereltem, csak egy párat a Do The Math projektre. Először nehéz volt, Thebe (Earl Sweatshirt – a szerk.) mutatta meg, hogyan kell használni az Abletont. Leültünk együtt és elmagyarázta, hogyan kell felvagdosni a hangmintákat. Ez 2017-ben történt, amikor először találkoztunk, azóta is Abletonban csinálok beateket. 

Sokan részben tévesen azt hihetik, hogy Earl kezdte ezt a hullámot a Some Rap Songs-szal, közben köztudott, hogy te magad és például MIKE is inspirálta őt. Hogy érzel ezzel kapcsolatban?

Így igaz, ő maga is megerősítené ezt. Mind hasonló dolgokat szeretünk és a zenében is megegyező hatások befolyásolnak szimbiotikus módon. Sage-dzsel (Navy Blue – a szerk.) speciel még Thebe előtt találkoztam, és szinte rögtön kapcsolódni tudtunk, zenei szinteken és azokon túl is. Egy gördeszkapályán, aztán a The Good Company nevű üzletben futottunk egymásba, ami amolyan kulturális inkubátorként működik New Yorkban. 

Deszkázol? Ezt nem is tudtam. 

Persze, imádok deszkázni. Sokat segít. Amikor egy időre abbahagytam a szívást és az ivást, csak deszkáztam helyette, olyan volt, mint egyfajta meditáció. 

Egy korábbi interjúdban arról beszéltél, hogy szerencsére olyan barátok mellett nőttél fel, akik iskolába, könyvtárba és sportolni jártak, más szóval olyan életet éltek, ami ellentétes a hiphopban uralkodó, igaz, egyre inkább kikopni látszó utcai normákkal. Meglehetősen üdítő látni, hogy egyre többen szakítanak a céltalan erőszakkal, és a gangkultúrával. Hogy hatott rád mindez? 

Tegyük hozzá, hogy sokféle barátom van. Nem mindegyikük él szigorúan helyes életet, de nem is kérdés, hogy büszke vagyok a környezetemre és hálás vagyok a lehetőségekért, amik megadattak: járhattam egyetemre, és le is diplomáztam. Ez egyértelműen adott egyfajta más perspektívát. Hála a sok utazásnak és ennek a látásmódnak, megtanultam, hogyan viselkedjek különféle szituációkban és hogy viszonyuljak más emberekhez és az ő álláspontjukhoz. 

Vegyük például Európát, amit most épp bejárunk a turné miatt. Nem veszem magamra, ha valaki egy bizonyos módon viselkedik, mindent tudok egészséges fenntartásokkal kezelni. Tudom, hogy ez a kultúrád, így viselkedsz, így nem reagálok túl semmit. 

Kifejezetten szerettem a két évvel ezelőtti mixedet, amit még SoundCloudon tettél közzé. Ebből az látszik, hogy elég sokoldalú az ízlésed: vannak rajta trap dalok Duwap Kaine-től és BkTheRulától, de finom soul dalok is olyan zenészektől, mint Angel Bat Dawid és Mal Devisa. Manapság például mit hallgatsz? 

Amióta a turné elstartolt *Medhane görgetni kezd a Spotify-kedvelései közt* Freeze Corleone, Sean Price, Roc Marciano, Lil Durk, Knucks, Summer Walker, FKA Twigs, Ari Lennox, Jazmine Sullivan, Don Kennnedy, Don Toliver, Nipsey Hussle, Young Thug, Shawny Bin Laden és Boldy James dalok szóltak. Szeretem a Griselda tagjait is. Amúgy van egy nyilvános Spotify playlistem a hallgatói profilomon, amit elég gyakran frissítek.

Az egyik interjúd szerint szeretsz Londonba utazni, Lord Apex-szel is ott dolgoztál? Jó hallani az amerikai és a brit akcentusotokat egy dalon belül. 

Igen, Lord Apexet pont most láttuk élőben. Épp mindketten Brüsszelben léptünk fel, volt egy pihenőnapunk, akkor tudtuk elcsípni a koncertjét. Imádom, óriásit megy. 

A Do the Math albumon Wiki és Navy Blue, a fent említett műfaj két fontos alkotója is tiszteletét teszi. Milyen velük dolgozni? 

Mindig jó velük dolgozni, a dalok nagy része teljesen organikus módon készül, ilyen volt a Stars Fell is. Wiki átjött, a kanapémon szívtunk, dumáltunk, majd utána kezdtünk el felvenni. A No Sugar ehhez képest Sage otthoni stúdiójában született. Mindennek a közös vibe és az organikus alkotás az alapja. 

Do the Math

Listen to Do the Math on Spotify. Medhane · Album · 2021 · 18 songs.

A korai projektjeidet Future mixtape-korszakának sémái alapján dobtad ki az internetre gyors egymásutánban. A jövőben tervezel valamilyen album rollout mintát követni?

Amikor először lenyilatkoztam ezt, a sajtó kissé túlhasználta és túl nagy feneket is kerített neki, de ez van. Kétségkívül imádom Future-t, amikor lediplomáztam, okosan akartam népszerűsíteni a zenémet. Gyakran kérdezgettem magamtól: “hogy tudnám a leghatékonyabban promózni magam?” Úgy döntöttem, elkezdek sorozatosan kidobálni mixtape-eket, egészen pontosan hármat 6 hónap leforgása alatt, úgy, ahogy Future is csinálta korábban. Visszatekintve úgy érzem, hogy ez nem segített közelebb kerülni a fanjaimhoz, hiába kezdtek el sokan hallgatni. 

Rájöttem, hogy időt kell adni egy-egy projektnek. Előadóként nem akarok túl hamar elhasználódni. Túl nagy nyomás alá helyeztem magam, eredményeket akartam látni ahelyett, hogy arra koncentráltam volna, hogy kapcsolatot teremtsek a követőimmel. Most már nincsenek pontos terveim, annyit akarok tartani, hogy félévenként, esetleg évenként kiteszek egy projektet. Ha kész, nem várok, hanem megjelentetem. Nem vagyok leszerződve és nem áll mögöttem senki, aki arra kötelezne, hogy egy kijelölt időpontra kész legyek egy anyaggal. Megadatott az a luxus, hogy én egyengetem az időbeosztásomat. 

Szereted ezt a függetlenséget?

Szeretek független lenni, de az is biztos, hogy egy kiadó új szintre tudna emelni. Remélem ezt el is érem az elkövetkező pár évben. Jól tud jönni ez az extra löket és a plusz büdzsé, de elviekben semmi szükség egy kiadóra a sikerhez. Sok olyan előadó, akire biznisz tekintetében felnézek, pont független. Mint Curren$y, akinek így is 10 autó pihen a garázsában. 

Mint anno elmondtad, a Cold Water album arculatáért Te magad feleltél. A jövőben is szeretnéd te kezelni a zenéid vizuális oldalát? 

Nem is kérdés. Ott van Tyler, the Creator, akit 2010 óta hallgatok. Motiváló volt látni, hogy hogyan építi fel a saját univerzumát és mindent, ami azzal jár, beleértve a ruházatot, a vizuálokat, videókat és a borítókat. Az ember saját magának rendez, ami a legjobb irány. A branding fontos, ezzel ki tudod tágítani a művészeted határait. A turné alatt mi is sokat videóztunk egyébként, amit később felhasználunk valamihez. 

Ha jól tudom, szoros kapcsolatot ápolsz édesanyáddal. Hogy tudnád leírni a viszonyotokat? 

Anyukámmal nagyon közel állunk egymáshoz. Minden nap beszélünk, ő az én emberem. (nevet) Még Twitteren is követ, néha egy-egy tweetemet látva meg is kérdezi, hogy miért írtam ki ezt vagy azt, töröljem le gyorsan. Bizonyos szempontból ez zavaró tud lenni, képzeld el milyen lenne, ha anyukád nézegetné, hogy miket osztasz meg. De tudom, hogy honnan jön mindez. Szeretem őt teljes szívemből.

A Carnegie Mellon Egyetemen szereztél mérnöki diplomát, amit talán sokan nem is gondolnának rólad. Jól sejtem, hogy a Do The Math projektcímmel a matek iránti szenvedélyedre utaltál?

Most hogy mondod, igen, részben. A “Do the math” egy tipikus hiphop-frázis. Egyszer néztem egy Wu-Tang dokumentumfilmet, abban hallottam talán először, aztán egy dalomban is ellőttem még mielőtt az album ezt a címet kapta volna. Tanácsként is szoktam mondani a spanjaimnak, akik épp valami nehézségbe ütköznek.

A középiskola és az egyetem alatt nagyon beszippantott a matek, állandóan differenciálegyenleteket és differenciálszámítást csináltam volna a szabadidőmben. Szóval összegezve igen, kapcsolódik a matek iránti szenvedélyemhez. 

Tudom, hogy 2022-re is készülsz valamivel. Az album épp gyártási fázisban jár, ezen például lesznek közreműködők?

Még nem raktam rá feateket, épp dolgozom rajta. Új producerekkel viszont összeálltam az albumra, ugyanis nagyívűbb dalokat akarok írni és kicsit turbózni szeretnék a hangzásomon. A zene, amit csinálok és csinálnék, nem feltétlen van összhangban azzal, amit napi szinten hallgatok.

Ha nem bánod, a legnehezebb témával zárnék. 2020-ban szexuális zaklatással vádoltak meg, amire reagálva kiadtál egy közleményt, melyben állítottad, hogy az állítások hamisak ellened. Hogy érzed magad szinte pontosan két évvel az eset után? Tartod, ami mellett akkor kiálltál? Az ügy egyértelműen megbélyegezte a karriered alakulását, azóta nem is készült veled interjú és a sajtó sem írt rólad.

Az ügy sajnos soha sem lett rendesen helyrerakva és elmagyarázva. Van egy húgom, számtalan nagynénim és szinte kizárólag nők neveltek föl, és nők vettek körül az életem során. Még a suliban is én voltam az a gyerek, aki próbálta lebeszélni és lenyugtatni a barátait, amikor épp olyannál próbálkoztak, aki láthatóan nem viszonozta az érdeklődésüket. Tehát ezek fényében, olyan emberként, aki maximálisan kiáll a női nem mellett, őrület volt ez az ügy, kétség kívül befolyásolta azoknak a nézőpontját és véleményét rólam, akik nem találkoztak velem, vagy nem hallottak rólam azelőtt. Erre a működésre megoldást kell találnia a nyilvánosságnak.

Én soha nem osztottam meg screenshotokat, az nem én vagyok. Amikor mindez zajlott, csomóan üzenetváltásokat kezdetek el posztolni, ami miatt igen egyoldalúnak tűnhetett a helyzet. Nekem is ki kellett volna tennem a beszélgetések kihagyott részét, hogy tiszta legyen, mi is hangzott el köztem és azok közt, akik végül azt írták ki, hogy nem támogatnak engem.

Mint látod, készen állok beszélni erről nyilvánosan. Nem követtem el azt, amivel vádolnak és soha nem is tettem ehhez hasonlót sem. Fontos, hogy beszéljünk a szexuális zaklatásról és visszaélésekről, mert egy komoly, globális szinten zajló problémáról van szó. Még a családomban is van olyan, akinek át kellett élnie ehhez hasonlót. Részben ezért sem tudnám elképzelni, hogy ilyet teszek azzal, akit szeretek.

*Az interjú ezen pontján Djprobablyourdaddy is csatlakozott a beszélgetéshez*

DJPROBABLYOURDADDY: Fontos, hogy nyíltan beszéljünk mindenről és kétoldalú párbeszédet folytassunk. 10 éve ismerem ezt az embert mellettem. 10 vagy 11 éves korunkban találkoztunk, és már akkor a deszkázás kötött össze minket. Kicsit többet tudok a helyzetről, mivel közel állunk egymáshoz, és higgyétek el, a hamis vádak rendkívül rossz helyzetbe hozták és megszégyenítették őt. Ő egy óriási tehetség, különösen nehéz volt végignézni, ahogy próbálja leküzdeni mindezt. A kép, amit festettek róla, egyszerűen nem is ő volt. De most itt vagyunk Európában együtt, és ez számít. Én csak azt szeretném látni, hogy virágzik és még tovább fejlődik a művészete.

Medhane: Valamit tenni kell. Nagy szükség lenne a sokat emlegetett transzformatív igazságosság alkalmazására. Merthogy nem mindegy, hogy valakit tévesen, vagy jogszerűen ítélünk el. Lényeges különbség van aközött, hogy “Hé, ez az ember ezt a szörnyűséget tette – süllyesztőbe vele” és aközött, hogy “Hé, ez az ember meg lett gyanúsítva ezzel a szörnyűséggel – süllyesztőbe vele”. Nem hinném, hogy az utóbbi egy fair válasz.


Az interjú eredeti, angol nyelvű verziója itt olvasható.

Medhane: Spotify / Instagram / Twitter

Fotók: Kersner Máté (@yungmatka_)

You already voted!