A MASHKULTURE eredeti indulása óta már 15 év telt el, a divat pedig pont körbeért: mai srácok ismét 1985 előtt tervezett sportcipőkért rajonganak, a streetweart elnyelte, feldolgozta, majd kiköpte a divatipar, az aktuális sztártervezők még mindig a valaha létezett legmenőbb szubkultúrát, a gördeszkásokat nyúlják – és végre újra divatos a bő nadrág.

15 év alatt szinte semmi, és minden megváltozott, amiről egy streetwear blog szólhat: a Supreme-t már nem lehet üzletben megvásárolni Budapesten, de közben minden magát divatosnak tartó tinédzser kedvenc márkája, és a világ egyik legerősebb brandje lett, ami tavaly $2.1 milliárd dollárért kelt el. A BASF feltalálta a létező legkényelmesebb cipőtalpat (Boost), az adidas pedig lenyúlta a technológiát a Puma orra elől, Kanye West-et a Nike-tól, és a kettőt kombinálva (YEEZY) olyan diadalmenetbe kezdett, amit csak Travis Scott és Michael Jordan összefogása tudott megállítani.

Az elmúlt öt évben minden eddiginél népszerűbbek lettek a sportcipők – legalábbis azok, amiket haszonnal lehet továbbadni.

A sneakerek viszonteladása már nem csupán izgalmas hobbiként van jelen a sneakerheadek között, sokaknál komoly üzletté vált. A műkedvelő gyüjtők szinte teljesen eltűntek, resellerek mozgatják a cipőbizniszt egy világméretű másodlagos piacon, ahol nem ritkán hajmeresztő összegekért cserélnek gazdát kosár-, futó- és deszkáscipők.

Az elmúlt öt évben a resell, azaz a cipők viszonteladása állandó főszereplője lett minden sneaker- és streetwear témájú oldalnak, fórumoknak, csoportoknak, rendezvénynek, és persze blognak.

A cipőkkel kereskedés népszerűsége pedig nem csupán sneaker-tőzsdét fialt, de tökéletes piaca lett a profi hamisító üzemeknek, és az ezeket működtető bűnszervezeteknek. A szürke-fekete gazdaságba kontroll nélkül áramlanak a fake-ek, replikák, és az ezekből származó milliárdok: 2020-ban Magyarországon tíz nagyobb értékű sportcipőből 4 biztosan hamisítvány volt – azaz már nagyobb üzlet Air Jordant hamisítani, mint Gucci táskát. Az arányok pedig világszerte hasonlóak vagy rosszabbak, annak ellenére, hogy egyre több legális vállalkozás foglalkozik már sneaker-hitelesítéssel és viszonteladással. Vagy talán pont emiatt.

Ma, egy átlag tinédzser mindent tud a resellről, de soha nem hallott Rick Klotzról, Erik Brunettiről, az X-Large-ról, vagy akár a Vision Street Wear-ről. Ismerik és istenítik Virgil Abloh-t, aki már 2019-ben eltemette a streetweart, miközben a teljes karrierjét olyanok ötleteire építette, akik megalapozták az urbánus divatot. Rajonganak James Jebbia minden piros box logós Supreme pólójáért, de mit sem tudnak arról, hogy ezt eredetileg Brunetti már ’91-ben megcsinálta a Fuct-tal. A mai streetwear rajongóinak minden új, de resell, és a sokszor csupán néhány ezer forintos haszon hajszolása minden egyebet háttérbe szorít – pedig ez a szubkultúra végtelenül gazdag jobbnál jobb történetekben, és izgalmas eredetsztorikban.

A streetwear eredeti definíciója szerint utcai ruházat: póló egy felirattal, kinyilatkoztatással, nem ritkán provokációval, humoros üzenettel – vagy ennek megfelelő kapucnis pulóver, amit jellemzően a gördeszkás, vagy hip-hop szubkultúra tagjai viselnek.

A szürke kapucnis ugyan tényleg ikonikus darabja a stílusnak, de a streetwear valójában sosem a ruhadarabokról vagy cipőkről szólt, hanem mögöttük levő történetekről.
A MASHKULTURE több, mint 5 éve szünetel, nem születtek újabb posztok rövid, vagy hosszabb történetekkel. 5 év pedig rengeteg idő, ennyi szünet után már nem visszatérni szokás, hanem rebootolni.

A MASH újraindul 2021-ben. Régi szerzőkkel, új bloggerekkel, régi és új történetekkel, rövid posztok, hosszabb cikkek, interjúk formájában, egy kis művészettel, zenével, filmekkel, gördeszkával, és persze rengeteg cipővel, szürke kapucnissal, üzenettel a pólókon.

Reméljük, hogy újra velünk fogtok tartani, és tetszeni fog, amit gyűjtünk Nektek.

Neked pedig köszönünk mindent, Márk – jó pihenést!